Viszlát!

Viszlát, kedves olvasók!
A blogot nem folytatom. Köszönhetitek: Ranocchianak.

Nagyon köszönöm ezt neked! Nagyon! A kedves szavaidat is köszönöm. Még a bizalmamat is elvetted, hogy tovább blogoljak. Ja és nem a feliratkozók, vagy a nézettség szám a fontos. Hanem az, hogy tetszik az olvasóknak, hogy értékelik. Ja és jó lenne, ha nem csinálnál ilyet a kritikakérőknek.
1. kérek tőled egy kritikát.
2. lefikázod teljesen a blogomat
3. még sértegetsz is.

Viszlát Már nem vagyok gyerek!

Koncert

Sziasztok!
Kicsit későn hoztam de hát nem volt időm. Megviselt ez a sok kritika, meg a lopás dolog. De most egy hosszú részt hoztam! Remélem tetszik! :*

Sokat aludtam, hiszen fáradt is voltam, meg az a 2 óra távollét is megviselt. Sokat gondolkoztam mit csinálhattak ott ketten. Reggel egy levelet találtam az ágyban. Ez állt benne:
Elmentem a kávézóba és a boltba is! Mindjárt otthon leszek, ne aggódj!
Lementem a konyhába, leültem a székre és sűrűn kezdtem el gondolkozni. Kezemet a fejemre hajtottam és belegondoltam mi történhetett. A zsebemben a telefonom rezgett. Harry hívott. Pont ez nem kellet volna. Kinyomtam a telefont. Miért kereshetett? Már megint mit akar? Sűrűn keveregtek megint a kérdések a fejemben. Küldött egy smst:



Mi?! Indul hozzám? Ebből még nagy baj lesz. Nem tudtam elképzelni, hogy miből,  kivel jön ide.
Pár perc múlva megjött Marcell.
-Idejön Harry.
-Minek?
-Tudnom kéne?
-Hagyjuk nem kell megint veszekedni. Ma koncert van. Tudtad?
-Jó, hogy tudtam!
Vágtam egy vigyort és ugrottam Marcell nyakába. Izgultam már, hogy mi lesz.
Délelőtt elmentünk ebédelni aztán beültünk az autóba és elindultunk a koncertre. Megint lesz ott annyi részeg mint a bulin? Mennyit fogunk inni? -ugyanúgy izgultam mikor repülőre szálltunk és elmentünk Párizsba. Mikor odaértünk a koncertre nem hittem a szememnek. A tetőn egy óriási medence volt. Mikor megláttam az őrt én nem hittem a szememnek. Jarry. Szóval ő itt kapott munkát?! Ide küldték? Mi lesz ebből?
-Taylor! Gyerünk velem! Most!
-Azt már nem! -vágott közbe Marcell!
-Jó, mi most bemegyünk! Itt a jegyünk, fogjad!
Ezzel megfogtam Marcell karját és befutottam. Mi lesz? Mit tettem? Nagyon izgultam,  hogy most utánunk jön -e. Pár perc múlva elkezdődött. Miley a We can't stop -című számával kezdett. 
Nagyon jó volt. Eltelt kb. 40 perc. Hátulról Valaki megfogott. Jarry.
-Engedd el! -üvöltött Marcell.
Jarry magával rángatott. Marcell utánunk futott. Jarry elengedett. Marcell megfogott és felhúzott a tetőre. Jarry a nyomunkba volt. A medencéhez futottunk. Jarry odaért de nem ért el minket. Marcell megfogott és a vízbe rántott.

Pár percig a vízbe maradtunk. Alig bírtam már ki, hogy ne vegyek levegőt. Jarry azonban eltűnt.
Kiszálltunk a vízből. Marcell azonnal felhívta a rendőrséget. 

-Miért hívod fel a rendőrséget? -köhögve kérdeztem.
Marcell szigorúan nézett rám. Mindjárt tudtam, hogy ebből baj lesz. Pár perc múlva megjöttek a rendőrök. Mindent szóról-szóra el kellet mondanunk. Éreztem, hogy megint baj lesz.
Jarry -t a koncert után mindenhol keresték.
A színpad mögött találták meg. Jarry majdnem Marcell -nek támadt, de a rendőrök lefogták.

Hazamentünk. Elmentem fürödni, aztán lefeküdtem aludni.
Hosszú volt ez a nap nekem. Azt hittem ez a koncert jó lesz. Pont ez az őröltnek kellet lennie az őrnek. Miért nem mondta apa? Vagy nem is tudta? Nem mondta anya neki, hogy elmegyek?
Alig tudtam elaludni. Mindig Jarry -re gondoltam. Vajon most mi lehet vele?  Egyszerűen nem tudtam , hogy -hogy történhetett ez az egész.
Másnap korán keltem és felhívtam Lana -t.
-Szia. Nem tudod elképzelni mi történt.
-Szia. Miért?
-Koncert volt tegnap és hát, Jarry volt az őr...
-Ezt majd elmondod ha itthon leszel.
-Nekem mennem kell. Kopogtak.
-Jó, szia!
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Miért történik velem ez a sok rossz dolog? Nem igaz, hogy ideáig eljött!
-Szia! Mondtam, hogy eljövök! -ölelt meg Harry.
-Minek jöttél ide? -löktem el magamtól.
-Csak!
Csókolt volna meg de nem hagytam. Ez a sok dolog ami velem történik... Miért pont velem? Miért?!
Marcell meghallotta, hogy valakivel beszélgetek. Lejött.
-Mit keresel itt? Van képed idejönni?
-Nem hozzád jöttem. Hanem Taylorhoz! -ölelte át a csípőm.
-Vedd le róla a kezed, te pervenz állat!
-Most abbahagyjátok! Mi holnapután megyünk haza, szóval addig itt lehet!
Marcell arrébb lökte, testvérét és kisétált az ajtón. Már megint ez a sok veszekedés. Most meg kettesben maradtunk...
Harry odasétált hozzám és valamit a fülembe súgott:
-Én tényleg szeretlek.
-Kérlek hagyj békén!
Átölelt és csak vonzódtam hozzá. De ezt nem tehettem. Tudtam, hogy ebből is csak baj lett volna.

*Marcell szemszöge*

Mikor megláttam, Harry -t nem tudtam mit tegyek. Csak a düh beszélt belőlem. Más nem hiányzott, mint, hogy idejöjjön és elrontson mindent.
Elmegyek a kávézóba, hátha megint ott lesz Kamilla.
-Oh, szia!
-Szia! Nem úgy volt, hogy Taylor is jön?
-De... össze vesztünk..
-Sajnálom.
Tovább beszélgettünk. Elmentünk együtt a boltba.
-Átjössz?
-Persze! Miért is ne?! -mosolygott rám Kami.

Táncóra

-Ma nálunk aludhat Marcell?
-Igen kicsim. Nem fáj már annyira a nyakad?
-Nem örülök, hogy már csak pár napig kell, hogy rajta legyen a gipsz.
-Akkor rendben -mosolygott rám anyám.
Felmentünk a szobámba. A gépem be volt kapcsolva. Elkezdtem nézegetni az üzeneteimet. 1 új üzenete van:
Marcell: Vegyek neked koncertjegyet?
-Itt ülsz mellettem -nevettem fel.
-Tudom.
-Egyáltalán milyen jegy?
-Miley Cyrus. Na?
-Megköszönném.
-Jó akkor megrendelem állítólag 3 nap múlva jön meg.
Megrendelte. Pár nap múlva koncert. Lementünk sétálni még így este egy kicsit. Nagyon jó kellemesen hűs volt az idő. A kutyát is levittük. A parkba leültünk a padra. Pár percig szótlanul ültünk. Hirtelen megszólaltam:
-Haragszol rám..? ...a csók miatt..?
-Az a múlt. Ez a jelen. -mondta egyenesen nézve.
Hazamentünk és megnéztünk 1 jó filmet. El is aludtam rajta mert nagyon fáradt voltam. Másnap reggel elmentünk suliba. Rosie és Lana megvárt a suli előtt.
-Szia -puszilt meg Marcell.
-Szia. Sziasztok!
-Szia! -mondták egyszerre a lányok.
-Menjünk órára -mondtam lerombolódottan.

Mikor hazamentem a bőröndöm várt, mellette Marcell.
-Indulhatunk?
-Mégis hova?
-Párizsba!
-Minek?! -röhögtem már kissé.
-A koncertre.
-Nem mondtad, hogy Párizsba lesz!
-Anyukád megengedte. De most sietnünk kell mer lekéssük a repülőt! -húzott el.
-Várj! Mi lesz a sulival?
-Kikért anyukád, de most gyere!
Elindultunk. Eléggé izgultam a repülés miatt. Mi lesz ha lezuhanunk? Vagy rosszul leszek? Kétségbeestem. Nem volt visszaút. Már a repülőtéren jártunk mikor, elfelejtettem megkérdezni, hogy mi lesz Lady -vel?!
-Nem lesz semmi baja, anyukád vigyáz rá!
Ekkor kicsit megnyugodtam. Még mindig gondolkoztam, hogy mi lesz. Meddig leszünk ott? Hol alszunk? Csak kavarogtak a kérdések a fejemben.
Felszálltunk a repülőre.
-Várod már, hogy ott legyünk?
-Igen. Hisz Párizs a szerelmek városa. Csak kicsit rossz lesz még fájós nyakkal koncertezni.
-Addigra az orvos leveszi. Megbeszéltem a egyik orvossal, hogy leveszi. És addigra még eltelik 2 nap, hogy legyen koncert.
-Ilyen sokáig leszünk?
-Nem sok.
''Meddig akarja, hogy ott legyünk? Ez a kérdések kavaroktak állandóan a fejemben. Nem tudom, hogy lesz, miként lesz.
2 óra utazás után elmentünk a szállodába.
-Szép. Nem igaz?
-De, nagyon szép.
A 16b szoba lett a miénk. Úgy tartják ezek a szállodák, amik Párizsba vannak nagyon "szerelmesek". Párizs a szerelmek városa.
Másnap elmentünk az orvoshoz.
-Nagyon szép. Már meggyógyult. Csak még a kencével kell kenni még el nem fogy.
-Örülök.
Végeztünk. Kisétáltunk az ajtón. Körbejártuk a várost. Gyönyörű szép. Máskor is járnák itt.
Beültünk enni egy éterembe. Jót kajáltunk aztán hazamentünk. Felhívtam Lana -t.
-Szia! Párizsba vagyok!
-Szia. Tudtam. Megbeszéltük Marcell -el, hogy elmész.
-Bocsi, hogy nem mondtam de én is tegnap tudtam meg, hogy elmegyek.
-Nem baj. Tudtam róla mert mondta Marcell, hogy meglepetésnek akarja.
-Oké. Na majd hívlak! Puszi!
Letettem a telefont. Korán lefeküdtem aludni mert eléggé fáradt voltam.
Másnap reggel elmentem a boltba venni valamit. Megláttam egy hirdetőtáblát. Ez állt rajta:
Táncolj! Gyere el és táncolj velünk! Fellépések!
Érdekesnek tűnt. Siettem haza.
-Marcell! Boltba voltam.
-Oké!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze kicsim.
-Szerinted járjak balettra?
-Persze! Hol van?
-Itt.
-Menjünk nézzük meg a helyet! -állt fel és vigyorgott rám.
-Rendben.

Elindultunk megnézni a helyet. Szép és jó helynek tűnt. A táncórák nem is drágák. Szóval miért is ne járjak? Feliratkoztam. Első órám holnap lesz. Mikor végeztünk elmentünk még egy kicsit vásárolni aztán megebédeltünk. Kaja után elmentünk mozizni és még vásárolni. Aztán hazamentünk.
Kicsit romantikáztunk este, aztán a város legszebb helyére elmentünk. Gyönyörű volt. Az a sok megvilágítás és a jó illatok a éteremből, egyszerűen fantasztikus volt. Jobb nem is lehetett volna. Marcell szorosan magához húzott és megcsókolt.
12:30-kor hazamentünk. Nagyon szép volt az esténk.
Reggel kezdődött az 1. táncórám. Marcell eljött megnézni. Sok csinos lány volt ott, féltettem kicsit.
-Sziasztok lányok! Mrs. Clark vagyok. Kezdjük is! Most az alaplépéseket tanuljuk meg.
Minden alaplépést bemutatott ez a kedves hölgy. Elsőnek is a felemelkedéssel kezdtük. Úgy tartotta Mrs. Clark szépen csinálom.



-Mióta jársz táncolni?
-Most kezdtem el.
-De ez szinte több éves tapasztalat!
-Általános iskolában, talán 6. osztályban jártam balett-re.
-Nagyon szépen csinálod, így tovább!
Hátranéztem Marcell-re és büszkén mosolyogtam. Felemelte a kezét és felfele mutatva a hüvelykujját mosolygott. Nekidőlt az ajtófélfának és a többi lányon végignézett. Megakadt egy szőke,vékony,csinos lányon. Néhányszor visszanéztem Marcell -re mikor a tanárnő a többieknek magyarázott. Tetszik neki? Mégis mit művelnek? A lány hátranézett Marcell -re és integetett neki. Marcell úgy nézett rá mintha már a nyála csurogna ki. A szája a füléig ért, úgy integettet vissza.
Kimentem a mosdóba. Mire visszamentem Marcell annál a lánynál állt és beszélgetett.
-Öhm, öhm.
-Ő a barátnőd?
-Igen én vagyok.
Mentem vissza a helyemre és kezdtem mérges lenni.
-Rendben lányok vége van az első táncórának! Következőnek találkozunk. Viszlát!

Elmentem a kocsihoz és hazamentem. Marcell 2 óra múlva jött haza.
-Mégis hol voltál?! -sétáltam ki az ajtó előtti falnak dőlve.
-Bementem a kávézóba Kamilla -val.
-Ki az a Kamilla?!
-Az a szőke lány.
-Hagy tudjam meg mit csináltatok ott 2 óráig?
-Beszélgettünk.
-Meghiszem.
-Jaj, bébi ne csináld ezt!
Nekidőlt a falnak és megcsókolt.