Viszlát!

Viszlát, kedves olvasók!
A blogot nem folytatom. Köszönhetitek: Ranocchianak.

Nagyon köszönöm ezt neked! Nagyon! A kedves szavaidat is köszönöm. Még a bizalmamat is elvetted, hogy tovább blogoljak. Ja és nem a feliratkozók, vagy a nézettség szám a fontos. Hanem az, hogy tetszik az olvasóknak, hogy értékelik. Ja és jó lenne, ha nem csinálnál ilyet a kritikakérőknek.
1. kérek tőled egy kritikát.
2. lefikázod teljesen a blogomat
3. még sértegetsz is.

Viszlát Már nem vagyok gyerek!

Koncert

Sziasztok!
Kicsit későn hoztam de hát nem volt időm. Megviselt ez a sok kritika, meg a lopás dolog. De most egy hosszú részt hoztam! Remélem tetszik! :*

Sokat aludtam, hiszen fáradt is voltam, meg az a 2 óra távollét is megviselt. Sokat gondolkoztam mit csinálhattak ott ketten. Reggel egy levelet találtam az ágyban. Ez állt benne:
Elmentem a kávézóba és a boltba is! Mindjárt otthon leszek, ne aggódj!
Lementem a konyhába, leültem a székre és sűrűn kezdtem el gondolkozni. Kezemet a fejemre hajtottam és belegondoltam mi történhetett. A zsebemben a telefonom rezgett. Harry hívott. Pont ez nem kellet volna. Kinyomtam a telefont. Miért kereshetett? Már megint mit akar? Sűrűn keveregtek megint a kérdések a fejemben. Küldött egy smst:



Mi?! Indul hozzám? Ebből még nagy baj lesz. Nem tudtam elképzelni, hogy miből,  kivel jön ide.
Pár perc múlva megjött Marcell.
-Idejön Harry.
-Minek?
-Tudnom kéne?
-Hagyjuk nem kell megint veszekedni. Ma koncert van. Tudtad?
-Jó, hogy tudtam!
Vágtam egy vigyort és ugrottam Marcell nyakába. Izgultam már, hogy mi lesz.
Délelőtt elmentünk ebédelni aztán beültünk az autóba és elindultunk a koncertre. Megint lesz ott annyi részeg mint a bulin? Mennyit fogunk inni? -ugyanúgy izgultam mikor repülőre szálltunk és elmentünk Párizsba. Mikor odaértünk a koncertre nem hittem a szememnek. A tetőn egy óriási medence volt. Mikor megláttam az őrt én nem hittem a szememnek. Jarry. Szóval ő itt kapott munkát?! Ide küldték? Mi lesz ebből?
-Taylor! Gyerünk velem! Most!
-Azt már nem! -vágott közbe Marcell!
-Jó, mi most bemegyünk! Itt a jegyünk, fogjad!
Ezzel megfogtam Marcell karját és befutottam. Mi lesz? Mit tettem? Nagyon izgultam,  hogy most utánunk jön -e. Pár perc múlva elkezdődött. Miley a We can't stop -című számával kezdett. 
Nagyon jó volt. Eltelt kb. 40 perc. Hátulról Valaki megfogott. Jarry.
-Engedd el! -üvöltött Marcell.
Jarry magával rángatott. Marcell utánunk futott. Jarry elengedett. Marcell megfogott és felhúzott a tetőre. Jarry a nyomunkba volt. A medencéhez futottunk. Jarry odaért de nem ért el minket. Marcell megfogott és a vízbe rántott.

Pár percig a vízbe maradtunk. Alig bírtam már ki, hogy ne vegyek levegőt. Jarry azonban eltűnt.
Kiszálltunk a vízből. Marcell azonnal felhívta a rendőrséget. 

-Miért hívod fel a rendőrséget? -köhögve kérdeztem.
Marcell szigorúan nézett rám. Mindjárt tudtam, hogy ebből baj lesz. Pár perc múlva megjöttek a rendőrök. Mindent szóról-szóra el kellet mondanunk. Éreztem, hogy megint baj lesz.
Jarry -t a koncert után mindenhol keresték.
A színpad mögött találták meg. Jarry majdnem Marcell -nek támadt, de a rendőrök lefogták.

Hazamentünk. Elmentem fürödni, aztán lefeküdtem aludni.
Hosszú volt ez a nap nekem. Azt hittem ez a koncert jó lesz. Pont ez az őröltnek kellet lennie az őrnek. Miért nem mondta apa? Vagy nem is tudta? Nem mondta anya neki, hogy elmegyek?
Alig tudtam elaludni. Mindig Jarry -re gondoltam. Vajon most mi lehet vele?  Egyszerűen nem tudtam , hogy -hogy történhetett ez az egész.
Másnap korán keltem és felhívtam Lana -t.
-Szia. Nem tudod elképzelni mi történt.
-Szia. Miért?
-Koncert volt tegnap és hát, Jarry volt az őr...
-Ezt majd elmondod ha itthon leszel.
-Nekem mennem kell. Kopogtak.
-Jó, szia!
Odamentem az ajtóhoz és kinyitottam. Nem hittem a szememnek. Miért történik velem ez a sok rossz dolog? Nem igaz, hogy ideáig eljött!
-Szia! Mondtam, hogy eljövök! -ölelt meg Harry.
-Minek jöttél ide? -löktem el magamtól.
-Csak!
Csókolt volna meg de nem hagytam. Ez a sok dolog ami velem történik... Miért pont velem? Miért?!
Marcell meghallotta, hogy valakivel beszélgetek. Lejött.
-Mit keresel itt? Van képed idejönni?
-Nem hozzád jöttem. Hanem Taylorhoz! -ölelte át a csípőm.
-Vedd le róla a kezed, te pervenz állat!
-Most abbahagyjátok! Mi holnapután megyünk haza, szóval addig itt lehet!
Marcell arrébb lökte, testvérét és kisétált az ajtón. Már megint ez a sok veszekedés. Most meg kettesben maradtunk...
Harry odasétált hozzám és valamit a fülembe súgott:
-Én tényleg szeretlek.
-Kérlek hagyj békén!
Átölelt és csak vonzódtam hozzá. De ezt nem tehettem. Tudtam, hogy ebből is csak baj lett volna.

*Marcell szemszöge*

Mikor megláttam, Harry -t nem tudtam mit tegyek. Csak a düh beszélt belőlem. Más nem hiányzott, mint, hogy idejöjjön és elrontson mindent.
Elmegyek a kávézóba, hátha megint ott lesz Kamilla.
-Oh, szia!
-Szia! Nem úgy volt, hogy Taylor is jön?
-De... össze vesztünk..
-Sajnálom.
Tovább beszélgettünk. Elmentünk együtt a boltba.
-Átjössz?
-Persze! Miért is ne?! -mosolygott rám Kami.

Táncóra

-Ma nálunk aludhat Marcell?
-Igen kicsim. Nem fáj már annyira a nyakad?
-Nem örülök, hogy már csak pár napig kell, hogy rajta legyen a gipsz.
-Akkor rendben -mosolygott rám anyám.
Felmentünk a szobámba. A gépem be volt kapcsolva. Elkezdtem nézegetni az üzeneteimet. 1 új üzenete van:
Marcell: Vegyek neked koncertjegyet?
-Itt ülsz mellettem -nevettem fel.
-Tudom.
-Egyáltalán milyen jegy?
-Miley Cyrus. Na?
-Megköszönném.
-Jó akkor megrendelem állítólag 3 nap múlva jön meg.
Megrendelte. Pár nap múlva koncert. Lementünk sétálni még így este egy kicsit. Nagyon jó kellemesen hűs volt az idő. A kutyát is levittük. A parkba leültünk a padra. Pár percig szótlanul ültünk. Hirtelen megszólaltam:
-Haragszol rám..? ...a csók miatt..?
-Az a múlt. Ez a jelen. -mondta egyenesen nézve.
Hazamentünk és megnéztünk 1 jó filmet. El is aludtam rajta mert nagyon fáradt voltam. Másnap reggel elmentünk suliba. Rosie és Lana megvárt a suli előtt.
-Szia -puszilt meg Marcell.
-Szia. Sziasztok!
-Szia! -mondták egyszerre a lányok.
-Menjünk órára -mondtam lerombolódottan.

Mikor hazamentem a bőröndöm várt, mellette Marcell.
-Indulhatunk?
-Mégis hova?
-Párizsba!
-Minek?! -röhögtem már kissé.
-A koncertre.
-Nem mondtad, hogy Párizsba lesz!
-Anyukád megengedte. De most sietnünk kell mer lekéssük a repülőt! -húzott el.
-Várj! Mi lesz a sulival?
-Kikért anyukád, de most gyere!
Elindultunk. Eléggé izgultam a repülés miatt. Mi lesz ha lezuhanunk? Vagy rosszul leszek? Kétségbeestem. Nem volt visszaút. Már a repülőtéren jártunk mikor, elfelejtettem megkérdezni, hogy mi lesz Lady -vel?!
-Nem lesz semmi baja, anyukád vigyáz rá!
Ekkor kicsit megnyugodtam. Még mindig gondolkoztam, hogy mi lesz. Meddig leszünk ott? Hol alszunk? Csak kavarogtak a kérdések a fejemben.
Felszálltunk a repülőre.
-Várod már, hogy ott legyünk?
-Igen. Hisz Párizs a szerelmek városa. Csak kicsit rossz lesz még fájós nyakkal koncertezni.
-Addigra az orvos leveszi. Megbeszéltem a egyik orvossal, hogy leveszi. És addigra még eltelik 2 nap, hogy legyen koncert.
-Ilyen sokáig leszünk?
-Nem sok.
''Meddig akarja, hogy ott legyünk? Ez a kérdések kavaroktak állandóan a fejemben. Nem tudom, hogy lesz, miként lesz.
2 óra utazás után elmentünk a szállodába.
-Szép. Nem igaz?
-De, nagyon szép.
A 16b szoba lett a miénk. Úgy tartják ezek a szállodák, amik Párizsba vannak nagyon "szerelmesek". Párizs a szerelmek városa.
Másnap elmentünk az orvoshoz.
-Nagyon szép. Már meggyógyult. Csak még a kencével kell kenni még el nem fogy.
-Örülök.
Végeztünk. Kisétáltunk az ajtón. Körbejártuk a várost. Gyönyörű szép. Máskor is járnák itt.
Beültünk enni egy éterembe. Jót kajáltunk aztán hazamentünk. Felhívtam Lana -t.
-Szia! Párizsba vagyok!
-Szia. Tudtam. Megbeszéltük Marcell -el, hogy elmész.
-Bocsi, hogy nem mondtam de én is tegnap tudtam meg, hogy elmegyek.
-Nem baj. Tudtam róla mert mondta Marcell, hogy meglepetésnek akarja.
-Oké. Na majd hívlak! Puszi!
Letettem a telefont. Korán lefeküdtem aludni mert eléggé fáradt voltam.
Másnap reggel elmentem a boltba venni valamit. Megláttam egy hirdetőtáblát. Ez állt rajta:
Táncolj! Gyere el és táncolj velünk! Fellépések!
Érdekesnek tűnt. Siettem haza.
-Marcell! Boltba voltam.
-Oké!
-Kérdezhetek valamit?
-Persze kicsim.
-Szerinted járjak balettra?
-Persze! Hol van?
-Itt.
-Menjünk nézzük meg a helyet! -állt fel és vigyorgott rám.
-Rendben.

Elindultunk megnézni a helyet. Szép és jó helynek tűnt. A táncórák nem is drágák. Szóval miért is ne járjak? Feliratkoztam. Első órám holnap lesz. Mikor végeztünk elmentünk még egy kicsit vásárolni aztán megebédeltünk. Kaja után elmentünk mozizni és még vásárolni. Aztán hazamentünk.
Kicsit romantikáztunk este, aztán a város legszebb helyére elmentünk. Gyönyörű volt. Az a sok megvilágítás és a jó illatok a éteremből, egyszerűen fantasztikus volt. Jobb nem is lehetett volna. Marcell szorosan magához húzott és megcsókolt.
12:30-kor hazamentünk. Nagyon szép volt az esténk.
Reggel kezdődött az 1. táncórám. Marcell eljött megnézni. Sok csinos lány volt ott, féltettem kicsit.
-Sziasztok lányok! Mrs. Clark vagyok. Kezdjük is! Most az alaplépéseket tanuljuk meg.
Minden alaplépést bemutatott ez a kedves hölgy. Elsőnek is a felemelkedéssel kezdtük. Úgy tartotta Mrs. Clark szépen csinálom.



-Mióta jársz táncolni?
-Most kezdtem el.
-De ez szinte több éves tapasztalat!
-Általános iskolában, talán 6. osztályban jártam balett-re.
-Nagyon szépen csinálod, így tovább!
Hátranéztem Marcell-re és büszkén mosolyogtam. Felemelte a kezét és felfele mutatva a hüvelykujját mosolygott. Nekidőlt az ajtófélfának és a többi lányon végignézett. Megakadt egy szőke,vékony,csinos lányon. Néhányszor visszanéztem Marcell -re mikor a tanárnő a többieknek magyarázott. Tetszik neki? Mégis mit művelnek? A lány hátranézett Marcell -re és integetett neki. Marcell úgy nézett rá mintha már a nyála csurogna ki. A szája a füléig ért, úgy integettet vissza.
Kimentem a mosdóba. Mire visszamentem Marcell annál a lánynál állt és beszélgetett.
-Öhm, öhm.
-Ő a barátnőd?
-Igen én vagyok.
Mentem vissza a helyemre és kezdtem mérges lenni.
-Rendben lányok vége van az első táncórának! Következőnek találkozunk. Viszlát!

Elmentem a kocsihoz és hazamentem. Marcell 2 óra múlva jött haza.
-Mégis hol voltál?! -sétáltam ki az ajtó előtti falnak dőlve.
-Bementem a kávézóba Kamilla -val.
-Ki az a Kamilla?!
-Az a szőke lány.
-Hagy tudjam meg mit csináltatok ott 2 óráig?
-Beszélgettünk.
-Meghiszem.
-Jaj, bébi ne csináld ezt!
Nekidőlt a falnak és megcsókolt.

Thank you!

Sziasztok!
Nagyon Köszönöm ezt a hirtelen sok látogatót és az 5 feliratkozót!
Kaptunk egy trailer -t Nikol Sran -tól! Nagyon köszönöm ezt neki! Egyszerűen nagyon jó lett ez a videó!
http://www.youtube.com/watch?v=OCaC5TohwFg

Megkérhetnélek titeket, hogy feliratkoznátok és csatlakoznátok a csoportunkba? Köszönöm ezt is!

Kérlek NE nézd meg a videót!  Kérlek NÉZD meg a videót!
NE csatlakozz a csoportba! CSATLAKOZZ a csoportba!
NE iratkozz fel! IRATKOZZ fel!
NEM köszönöm! NAGYON köszönöm!

Autó baleset

Sziasztok!

Mivel annyira megörültem a sok oldalmegjelenítésnek és az 5 feliratkozó*-* Nagyon örültem/örülök ennek! Köszönöm! Remélem egyszer elérjük, hogy 1000 legyünk! *--* Nagyon jól esne:)


Hétfő. Ez az 1 nap és őszi szünet. Nagyon vártam mert ez a szeptember sok volt nekem. Egy nap 3 doga. Végre egy kis kimozdulás. Reggel korán keltem, mert nem tudtam aludni.
Még mindig elég rosszul vagyok ettől az egész dologtól ami történt. Még mindig tanakszom, hogy mi lesz. Elmondta már neki? Kitudja... Kopogtak.
-Marcell mit keresel itt?                                                                                                                              
-Beszélnünk kell!                                                                                                                                        
-Ülj le.                                                                                                                                                       
-Te csókolóztál Harry -vel? Igaz?!                                                                                                              
-Igen, igaz. Már gyötört a lelkiismeret. Elakartam mondani.                                                                          
-Ezt elhiszem.                                                                                                                                              -Most akkor járunk?                                                                                                                                Kérlek, ne haragudj! Csak szomorú voltam mert, tudod Rosie... anyukája meghalt. És ez a nő nagyon kedves volt mindenkivel. 20 éve együtt van a férjével. soha nem vesztek össze. Mikor átmentünk Lana -val hozzájuk mindig meleg sütivel várt. Eltudod képzelni, hogy mennyire szomorú voltam?!
-El. -morgott halkan.                                                                                                                                
-Ne haragudj rám!                                                                                                                                    
Megöleltem. Megbocsátott ezek szerint ha megölelt. Féltem, hogy nem fog. Boldog voltam, nagyon. Lady elkezdett nyüszíteni. Felraktam az ágyra.  Elég nagy kutya, hisz Marcell nem 6 naposan hozta. Marcell -el együtt mentünk suliba.
Mikor vége lett a sulinak hazamentem. Lady -t akartam megetetni mikor észrevettem, hogy nincs meg.
-Lady! Lady!                                                                                                                                            Azonnal felhívtam Marcell -t és Lana -t.
Elmentünk megkeresni. Én vezettem. Az erdő elején kószált. Egy nagy fordulással sikeresen felmentem a patkára. Kiszálltam a kocsiból és odaszaladtam.
-Rossz kutya!                                                                                                                                       
Betettem a kocsiba, Lana ölébe. Visszafele más úton mentünk. Állítólag az-az utca "békés". Lassan vezettem, 40 -es tábla. Beszélgettünk a kocsiba. Hirtelen a másik sávból gyorsan nekünk jött ,előröl egy kocsi. Félre rántottam a kocsit. Így is nekünk jött. Előrenyújtottam a kezem. Hirtelen a látásom elfakult.





Az ott lakók felhívták a mentőket, rendőröket. Bevittek engem a kórházba. Marcell -nek és Lana -nak semmi baja nem lett. A kórház telefonált anyumnak.
-Jaj kincsem, jól vagy!
-Anya!
-Valószínűleg a nyaka tört el.  -szólalt meg az orvos.
Beléptek Lana -ék az ajtón.
-Úristen! Taylor! -majdnem sírt Lana.
-Én inkább kimegyek -mondta az orvos anyámnak.
-Rendben.

1 nap múlva haza engedtek 1 törött nyakkal és 1 zúzódott karral. Nagyon jó volt az őszi szünetem mert egész héten csak feküdtem. Nem mentem suliba 5 hétig. Nem győztem a házit megcsinálni.
Visszamentünk az orvoshoz:
-Nagyon szépen gyógyul a zúzódás. Be volt fáslizva? Kenték?
-Igen, be volt. Azzal kentük amit ajánlott.
-Nagyon jó.
-Mikor gyógyul meg a nyakam. Nem akarok ennyit hiányozni a suliból.
-Pár nap, és mehet iskolába kisasszony.
-Rendben, köszönöm.
-Nincs mit.
Anyám elvitt a sulihoz. Bementem a háziért. Nem akartam, hogy így lássanak osztálytársaim, tanárom. Mára elég kevés házi volt. Hamar elkészültem vele. Átjött Lana, Marcell. Levittük a kutyát sétálni.
-Ezzel a Jarry -vel mi lesz? -kérdezte Lana.
-Nem tudom.
Csörgött a telefonom. Apám.
-Szia, apa.
-Kicsim jól vagy? Hogy van a nyakad, karod?
-Jól vagyok.
-Ezt a Jarry -t ismerem. Együtt dolgozom vele. Most jött ide.
-Tudod, ő jött belém. Leakart lőni. ....a faháznál...
-Igen erről is hallottam. Mennem kell. Majd beszélünk. Szia.
-Hello.
Letette a telefont. Hazasétáltunk az esőben. Kinyújtottam a kezem és hagytam, hogy bele mennyen pár csepp.

Szerelem vagy csak átverés?

Sziasztok! Kicsit későn hozom. De hát nem volt időm:( De most itt van a 3. rész*-*
Aztán nekem feliratkozni és persze csatlakozni az fb csoportba! :D



Hazamentem és elmondtam anyámnak mindent.
-És most jártok?
-Nem tudom.
-Hogy-hogy nem tudod?
-Hát pont úgy.
Felmentem a szobámba. Egy ismeretlen szám hívott.
-Haló.
-Szia! Harry vagyok. Emlékszel rám?
-Igen.
Kinyomta a telefont. Pár perc múlva csöngettek. Lementem, kinyitottam az ajtót.
-Harry? Mit keresel itt?
-Hozzád jöttem.
Bejött az ajtón.
-Csókolom!
-Szervusz.
-Gyere fel. -mondtam neki.
Felmentünk. A gépemet az ölembe raktam. Megnéztem a e-mail -em. Mi ez? Hogy történhetett? Meghalt barátnőm anyukája. Kicsordult a könny a szememből.
-Mi a baj?
-Semmi, csak meghalt az ismerősöm.
-De hát, ez nem semmi!
-Tudom.
Hirtelen közelebb ült. A száját a számhoz fogta. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljak vissza. Hisz szomorú vagyok, hogy maghalt Rosie. Lassan lefektetett az ágyra. Rám rakta a testét. Levette a pólómat.
Anyám a konyhából ordibált, hogy megy dolgozni. Természetesen leállítottam Harry-t:
-Oké!
Tovább csókolóztunk. Ezt vajon Marcell? Mégis mit csinálok?! Szomorú vagyok és nem tehettem mást. Mégis  mit tegyek?! Mondjam azt, hogy Harry, ezt ne fejezd be és menj el? Akkor elmondhatja tesójának... Ugyan úgy néz ki mint Marcell csak ő rosszabb...3 perc múlva üzenetem jött. Marcell:
Megyek át hozzátok 15 perc és ott vagyok. Micsoda?
-Marcell 15 perc múlva itt lesz! Menj haza!
-Miért bébi? Te nem élvezted?
-Kérlek, erre nincs idő!
Felállt és magához szorított.
-Ezt máskor folytatjuk.
Ránéztem. Hogy érti, hogy máskor? Megfogja mondani Marcell -nek, akkor mi lesz? Lekisértem. Azonnal felhívtam Lana -t.
-Szia! Nem hiszem el, hogy mit műveltem!
-Szia, mégis mi történt?
-Megcsaltam Marcell -t..
-Kivel?
-A testvérével? Csak te ha még nem tudnád meghalt Rosie anyukája. És átjött. Elkeztem olvasni az emailem és ott volt, meghívó.. -sírni kezdtem- És elkezdtünk csókolózni.
-Ez szörnyű, én is megnézem majd.
-Majd részletesebben elmondom ezt a sztorit. De megjött Marcell! Mennem kell!
Letettem a telefont. Kisimítottam a ruhámat. Letöröltem a pár cseppet az arcomról.

 Kinyitottam az ajtót.
-Nézd mi hoztam neked!
Egy kiskutyával állt a kezében.
-Úristen de aranyos! Gyere be!
-Hogy nevezed el? Kislány.
-Legyen a neve Lady. -mosolyogtam rá.
Egy kutya!? Mi lesz ha megtudja a csókot? Jesszusom.!
-Lady. Jó ki név. Vegyünk neki kaját.
Elmentünk a boltba. Rosie -t láttam meg. Megfogtam Marcell karját és magammal húztam.
-Rosie! Szia!
-Taylor, szia! De rég láttalak!
-Nagyon sajnálom ami történt!
-Annyira hiányzik!
-Hidd el nekem is!
Megöleltem. Marcell odaadta nekem a kutyát.
-Jaj de aranyos mi a neve?
-Lady, köszönöm! Majd felhívlak! De most mennem kell!
-Jól van! Szia puszi!
-Szia!
Elmentem Marcell után. Hova tűnt? A kutya ruháknál találtam meg.
-Mit művelsz?
-Ruhákat nézek!
-Gyere menjünk haza!
-Oké!
Hazamentünk. Lady jól elszunyókált az ölemben. Lassan felemeltem és leraktam az ágyra. Felmetem a szobámba és lehoztam a gépem.
-Marcell!
-Tessék?
-Mit csinálsz?
-Kaját!
Bekapcsolta kedvenc énekesem, Miley Cyrus összes számát és kitáncoltam a konyhába.

-Elvigyelek egy koncertre?
-Jó lenne de nem fogathatom el!
-Hadjuk már ezt!
Odahajoltam hozzá és pusziltam meg:
-Akkor sem! És ne veszekedjünk!
-Igen is főnök! -röhögött.
Csörgött a telefonom. Ismereten szám. Felvettem. Gondolom csak egy ismerős vagy barát. Mély hangon szólt bele egy ismeretlen férfi.
-Találkozunk az erdőben a faháznál, vagy nem lesz jó vége!
Kinyomtam a telefont.
-Marcell, valami ismeretlen szám hívott és azt mondta, hogy a faháznál találkozzunk vagy nem lesz jó vége!
-Elmegyünk eggyüt!
-Ne! Mégis ki lehet az?
-Nem tudom, de ha ilyen komoly el kell menni.
-Rendben.
Bújtam oda hozzá. Elindultunk. A szívem nagyon vert. Egy magas férfit láttam meg a kocsiból. Leparkoltunk a faház előtt.
-Ő mit keres itt.
-Jarry? Hogy kerülsz ide? Te mit keresel itt!?
-Sss! Takarodj innen vagy lelövöm ezt a csajt!
-Menj Marcell!
-Mi még találkozunk! -mondta Marcell.
-Gyerünk a faházba!
Bementem. Megkötötte a kezem. Telefonom otthon maradt. Jarry eltűnt az erdő mélyében. Kb. 9 perc múlva jöttek a rendőrök. betörték az ajtót.
-Jól van kisasszony?
-Segítsen már!
Kikötözte a kötelet. Kifutottam Marcell -hez.
-Marcell!
Sírtam és öleltem nagyon szorosan.
-Ki ez a pali.
-A volt barátom.
Hazavitt és lefeküdtünk aludni. Nagyon jó volt már lefeküdni aludni ezután a hosszú nap után. Másnap Marcell korán haza ment mert mennie kellet dolgozni. Reggel kopogtak.
-Te mit keresel itt?
-Mondtam, hogy folytatni foglyuk.
Bejött az ajtón. Bezárta az ajtót és levetkőztetett. Vadul megcsókolt. Levettem a felsőjét. Nem bírtam ki, hogy ne csináljam ezt hisz szomorú vagyok a tegnapi este után. Odasétáltunk a kanapéhoz és Harry rám feküdt. Rám simult a teste, végigsimogatta az arcomat.
-Gyönyörű a szemed.
Kicsit feljebb emelte a fejét. Feljebb emeltem a fejem és megcsókoltam. 15 perc után hazament. Rájöttem igazából mit csináltam. A falna dőltem és eléggé sírni kezdtem. Mit műveltem mi lesz ebből?

Buli

Másnap reggel, csütörtök.  Holnap buli! Végre életem első nagy bulija! Nem kell értem aggódnia anyámnak, apámnak. Te jó ég, 18 vagyok!

***

-Szia! -köszönt Lana.
-Szia. Holnap buli- sikítottam.
-Úristen. Ma csütörtök van? -kérdezte csodálkozva- Azt hittem még szerda.
-Béna.
Becsöngettek és mentünk fel a terembe. Egész órán dolgozatot írtunk. 2:30 -kor mentünk ki a suliból. Kedves barátnőm átjött.
-Itt alszol?
-Aha.
Következő napon izgatottan keltünk. 
-Hol a zoknim?
-Tudnom kéne? -röhögött Lana.
Elindultunk a suliba.

***

Este 4:30.
-Úristen. Fél nyolckor kezdődik a buli! -ordított Lana a fülembe.
-Oké! Ezt én is tudtam.
A kis idő alatt megtanultunk. Kiválasztottuk a ruhát, elkészültünk. Elindultunk a clubba. Pár lépésnyire voltunk az ajtótól de megálltam.
-Mi van? Miért álltálmeg?
-Csak tudod, nekem ez az első ilyen nagy bulim. Mi van ha sok részeg lesz itt?
-Ne szarakodj már! Gyere!
Megindultam és csak akkor jöttem rá, hogy milyen jó ez a hely. Bementünk és lerohantuk a bárt.
-Kérdek egy sört! -ordítottam mert akkora volt a zaj.

***

Egy jóképű gyerek jött nekem.
-Ohh, bocsánat! Nem akartam neked menni!

-Semmi baj.
-Mi a neved? Én Marcell vagyok.
-Taylor.
-Van kedved táncolni?
-Persze, mennyünk!
Kitáncoltuk magunkat. Marcell -el jót beszélgettünk. Elkérte a telefonszámom. Gondolom komolyabb kapcsolatra gondol. Hisz nem nézz ki rosszul. Jóképű, kedves és nem olyan srác mint a többi. Nekemjött egy részeg és leakart smárolni.
-Mit képzelsz te s**fej!?
-Mit képzelek?! Lefektetem ezt a csajt aztán meg elhagyom!
Bunyó lett. Nagyon kedves Marcell, hogy csak most ismerkedtünk meg de már így megvédett. Megöleltem.
-Köszönöm!
-Ez természetes!- mosolygott rám- Meghívhatlak egy italra?
-Igen. -néztem rá szerelmesen.
-Egy perc elmegyek a mosdóba.
-Oké!
Felhívtam Lana-t. Gondolom bepasizott vagy valami.
-Igen?
-Hol vagy?
-A bárnál. Bepasiztam- röhögött.
-Oké találkozunk ott.
Leraktam és megkerestem Marcell-t. Együtt elmentünk a bárhoz. Persze, kivel csókolózott Lana? A pultos sráccal.
-Lana!
-Szia! Már megyünk?
-Én igen.
-Okés én maradok!
Marcell átjött hozzánk és tovább beszélgettünk az életünkről. Itt aludt.Anyám éjszakás volt. Reggel Marcell egy tökéletes reggelivel várt.
-Jó reggelt!
-Szia! Mi ez?
-Reggeli -mosolygott rám.
-Megtaláltad a dolgokat?
-Igen.
Megkajáltunk. Felöltöztünk és elmentünk hozzájuk.
-De szép a házatok! Kivel laksz itt?
-Köszi! Testvéremmel - lehajtotta a fejlét és szomorkodott.
-Mi a baj?
-Semmi csak az anyukám elment egy autóbalesetben. Apám meg itt hagyott a tesómmal.
-Sajnálom. Nem tudtam.
A nagy beszélgetésben egy ajtó nyílt ki a folyosó másik végéből. Egy ugyan olyan ember lépett ki, csak tele tetkóval pirszingel. Ő volt Harry. Lassan odahajoltam a másik testvérhez:
-Nem mondtad, hogy van egy ikertesód.
-Direkt..
-Szia csajszi, Harry vagyok.
-Szia. Taylor.
Odament Marcell -hez és ezt súgta a fülébe:
-Nem semmi csajt szedtél te össze abban a buliban.
-Inkább menjünk a konyhába. -mosolygott rám, de mégis bosszankodott.
Pár perc múlva Marcell elment wc -re és Harry odajött hozzám.
-Fogunk még találkozni?
-Lehet.
-Gyönyörű szemed van. -mosolygott.
-Köszi?. -kérdeztem, amúgy is kék szemem van mi olyan szép ebben?!
Bejött Marcell.
-Menjünk le megsétáltatni Eger -et.
Gondolkoztam ki is az az Egér? Kivezetett az udvarra. Egér? Inkább dinó! "Egér" egy nagy új fullandi kutya. Imádom a kutyákat.
-Sétáltathatom?
-Persze!
Mikor sétáltattam meglátott egy macskát és elrántott. Lehorzsoltam a térdem.
-Jól vagy?
-Igen-igen csak lehorzsoltam a térdem.
Haza vittük a kutyát és elmentünk a közeli boltba.